Éppen tizenharmadik alkalommal mondta el a Jónás könyvét Csuja Imre, és ezúttal is telt ház előtt. Kint, a Madách téren és bent, a teátrum tereiben tombolt a 13. ÖrkényKert, idén megint sokan voltunk, sokat kaptunk, áradt a csí és a szeretet és a zene.
„Adhatok egy puszit?” – ezt idősebb hölgy kérdezte Gálffi Lászlótól, aki épp fellépésére készült, dalolni egyet az elmúlt húsz év zenés darabjaiból összeálmodott műsorban. Puszi megvolt, kapott mellé simogatást is az arcára a színész, kedvesen tűrte, majd színpadra lépett, s a hölgy diadalittasan, ám pironkodva ment vissza barátnőjéhez dicsekedni.
Ilyen jelenet nem ritka az ÖrkényKerten, amivel a színház évről évre elindítja az új évadot.
Ezúttal a jubileumit, hiszen épp húsz esztendeje működik a „legnagyszerűbb kerület egyik legnagyszerűbb színháza: az Örkény”. Niedermüller Péter polgármester nevezte így rövid köszöntőjében, melyen Erzsébetváros legnagyszerűbb kulturális eseményének is titulálta az ÖrkényKertet.
Hámori Gabival kezdődött a nap, hatha jógára gyűltek, lecsendesülni az emberek, hogy aztán egészen estig maradjon energia a színház dolgozóival együtt partizni. Voltaképp délután se akadt talpalatnyi zöld, csupán álldogálni tudtunk a tömegben, kukucskálni a fejek között, lesni a színpadot, hallgatva a Danubia Zenekar magyar daloskönyvét, vagy épp az elmúlt két évtized zenés előadásainak dalait, vagy Grecsót és Becket, akik „hoztak magukból valamit”, amit lehetett szeretni.
A színészek elvegyültek a vendégek között, Nagy Zsolt babakocsival és kisgyermekkel érkezett, de Tenki Réka bájos lányát is megcsodálhattuk, jöttek szerelmek és szülők, régi és új rajongók, mindenki mosolygott mindenkire, pedig nagy volt a nyüzsi, kellett a türelem. Odabent megint beszélgetett a klubrádiós Kadarkai Endre, Bíró Kriszta Jósika Júliát idézte meg, Kókai Tünde a tudatos álmodásról értekezett, és Tenki Rékáról kiderült, hogy a Jobb Veled a Világ Alapítvány Boldogság-nagykövete. Amúgy látszik rajta, csupa mosoly és derű, szabad vele is szelfizni, őt is ölelgetni.
A Macskajáték előadásra utalva, az ünnepi évad nyitányaként szétosztottak 1000 vagy annál több szalagos fánkot, ki lekvárral, ki mogyorókrémmel kérte, órákon át tartott a nyugodt sorállás.
Az esti Örkény Esztrád fergeteges volt, mint mindig. A színház művészein kívül színpadra lépett a műszak csapata, a színház asszonykórusa pedig – bérszámfejtőtől jegyszedőig – együtt kiabálta Kovács Kati számát: Nem leszek a játékszered!
A koncert egyik csúcspontjaként Csákányi Eszter énekelt a leköszönő igazgatónak: Hello Dolly helyett zengett, hogy Viszlát, Pali! A dal egyszerre búcsúztatta Mácsai Pál igazgatót, és marasztalta Mácsai Pált, a színészt, a rendezőt.
Nagyot durrant, mikor – a most kezdődő évadban még igazgatóként – bejelentette: a teátrum 2025. május 23-án a Budapest Arénában ünnepel majd, gigabulival. Jegyek már kaphatók. Mi pedig ígérjük, ott leszünk. Mert nagyon szeretjük ezt a csapatot.
Boldog születésnapot, Örkény István Színház!
