„Senki sem varr új posztóból foltot az ócska ruhára, mert ami azt kitoldaná, még elszakít a ruhából, és nagyobb szakadás lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe, mert máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor is kiömlik, a tömlők is elvesznek. Hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad.” (Mt. 9, 16-17)
A szőlő képes a feltámadásra. A fürtöket leszedik, összetapossák, megdarálják, kipréselik, hordóba teszik, majd egy sötét pince mélyére helyezik. A vég órájában azonban megpezsdül az új kezdet. A szőlő új életre kel, és ha jól bánnak vele, csodálatos bor formájában éled újjá. A bor Krisztus vére, a keresztény világ legfontosabb szimbóluma, hiszen a megváltás üzenetét közvetíti. A keresztény ember Krisztus vérében a megváltás reményét látja. Ezen gondolatok mentén látogatunk el a híres erdélyi bortermő vidékekre: a Küküllők mentére, valamint Nagyenyed környékére. Az itt élő nemzetiségek (magyar, román, cigány) népi kultúráján keresztül mutatjuk be a „szőlő életét”, a borkészítés különböző fázisait, és ezen alkalmakhoz kötődő népszokásokat, mulatságokat. Mindeközben híres adatközlő személyiségek táncait, énekeit, muzsikáit elevenítjük fel: Szabó Ferenc (Szásznagyvesszős), Vincze Árpád (Magyarszentbenedek), Karsai Zsiga (Lőrincréve), Jakab József (Magyarózd).
A keresztény kultúrkör mellett más kultúrák borhoz fűződő szertartásaiban is a bor a megújulás és a megtisztulás itala volt, továbbá az erő, a hatalom megújítója, valamint az istenek hatalmának megerősítője.
„Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (Ef. 4, 22-24)
Koreográfiák
1. Farkas Tamás – Farkas Ágnes: „A te bőkezűségedből kaptuk a bort...”
2. Ivácson László – Fazakas Levente: „Minden nap, minden nap...”
3. Tőkés Zsolt – Tőkés Edit: „Mértékletességgel ékesítsétek magatokat”
4. Tekeres Gizella – Melles Endre: „Én vagyok az igazi szőlőtő...”
5. Kis István – Kis Demeter Erika: „Emelem poharam...”
Koreográfusok: Kis István m.v., Kis Demeter Erika m.v., Farkas Tamás m.v., Farkas Ágnes m.v., Tőkés Zsolt m.v., Tőkés Edit m.v., Melles Endre, Tekeres Gizella
Zenei szerkesztés: Fazakas Levente
Jelmez: Furik Rita m.v.
Kellék: Zayzon Ádám
Rendező-koreográfus: Ivácson László
Tánckar: Ádám Júlia, Bakos Ernő, Both Eszter, Gere Csaba, Gere Gabriella, Fazakas Mónika, Fülöp Zoltán-József, Kiss Adorján, Kocsis Lilla-Tünde, Koncz Attila, Lukács Réka, Márton Csaba, Márton Edina-Emőke, Melles Endre, Oláh Ágota, Pável Hunor-Mihály, Podholiczky Rebeka-Ráhel, Portik-Cseres Norbert, Szvinyuk Sándor, Virág Imola
Énekes: Erőss Judit
Zenekar: Bajna György, Fazakas Albert, Fazakas Levente, Szilágyi László
Az előadásban elhangzott szövegek narrátora: Laczkó Vass Róbert
A zenei felvételen közreműködik szaxofonon: Dresch Mihály
(hagyomanyokhaza.hu)
