Az Opera mögött, a Hajós utcában bukkantunk rá az Erdei Fagyizóra, ahol természetes hozzávalókból, minden adalék, íz- és színfokozó nélkül készült finomságok idézik meg a nagyi házi süteményeinek ízvilágát. És néha még énekelnek is a fagyiknak.
A parányi üzlethelyiség falain képek és táblák függnek, gyorsan kiderül, hogy az Erdei nem csupán a tulajdonosok vezetékneve, de a család egy erdő szélén, él, és az életüket jelentősen meghatározza a természet, a természetesség szeretete. Ezért is van, hogy Erdei Tamás, a közgazdászból saját döntése alapján fagylaltkészítővé lett tulajdonos minden mesterséges anyagot száműzött a műhelyéből. A legjobb alapanyagokat szerzik be, sok gyümölcsöt maguk termesztenek, házi tejet használnak, ők főzik az önteteket, szószokat is.
„Tamás viszi az üzemet, a gyártást, ő álmodja meg a recepteket, én pedig a működésért, a marketingért felelek, de sokat segít az anyósom és az apósom is. Igazi családi vállalkozás a miénk, szívből csináljuk, sokat képeztük magunkat, hogy kiküszöböljük a hibákat, és ma már mondhatom, élvezzük, örömmel csináljuk. Éppen most készülünk a gyömrői és a Hajós utcai után a harmadik üzletünk megnyitására a XIII. kerületben” – mondja Erdei Nóra, az edzőből, egészségfejlesztőből lett fiatal üzletasszony.
Dalolnak a fagyiknak
A pici eladótérben minden apró részlet beszédes, jól ki van találva, üzen a betérő vendégnek. A múltat idéző tárgyak, régi cukrászeszközök mellett a megsárgult fotók egész élettörténeteket idéznek meg. Az Erdei család tagjai közül ugyanis többen, Tamás édesapja, nagypapája is az Operában énekelt. Maga Tamás is szívesen ereszti ki a hangját, gyakran dalolgat fagylaltkészítés közben is.
A pultban sorakozó fagyiknak egyenként külön történetük van, mind különleges valamiért. Az ecuadori csokoládé finomra őrölt kakaóbabból, tej hozzáadása nélkül készül, mégis krémes, a vanília pedig igazi házi tejből és tejszínből áll, természetesen aromák, ízfokozók nélkül. Igazi hungarikum a mákos guba: ez úgy készül, hogy Tamás gluténmentes kiflit áztat friss tejbe, majd nyakon önti vaníliasodóval, darált mákkal és tejszínnel főzött alapba keveri, végül ad hozzá egy csipet citromhéjat, ami megkoronázza az ízélményt. Szintén hungarikum a tejfeles túrógombóc és a madártej. Az előbbi igazi tejfölből, túróból, tejjel és tejszínnel készül, gluténmentes morzsával. A madártej pedig tégelyenként harminc tojást tartalmaz, a tojássárgáját tejjel és tejszínnel főzik fel, valódi vaníliát adnak hozzá, a tojásfehérjét pedig – akárcsak a nagyi – Tamás is gőzzel keményíti. Találunk vörösboros áfonyafagylaltot is a kínálatban, ez Cabernet Sauvignon borral és friss áfonyával készül, gluténmentes és vegán; ráadásul a főzés során az alkoholtartalma teljes egészében távozik, így gyerekek és sofőrök is bátran ehetik. Itt a sós vajkaramella sem aromából vagy kész szirupból áll össze, hanem Tamás maga karamellizálja nagy gonddal a cukrot friss vajon, majd lágyítja tejszínnel, ízesíti csipet sóval.
Ahogy Nóra a fagyizóról, a fagylaltokról mesél, egyértelművé válik, hogy a férjével együtt mindenben a maximumra törekednek. A munkájuk gyümölcse mára beérett: reklámra szinte nincs is szükségük, a fagyik mindig elfogynak, a külföldi turisták mellett az itt élők, sőt az itt élő külföldiek közül is többen törzsvendégeik lettek.
